Költészet napja

A mai napon iskolánk is megemlékezett a költészet napjáról. József Attila életének néhány érdekességén túl választ kaphattunk arra is, hogy miért fontos ma verset olvasni, tanulni, miért fontosak az emberi kapcsolatok, miért kell az érzéseinkről, lelkünk rezdüléseiről
beszélni, hiszen „minden vers egy szívdobbanás, kis örökéletű morzsák, melyeket csak Te tudsz úgy morzsolgatni, mint senki más ezen a világon”.
Nagy költőóriásunk „olyan világokat látott meg, amelyekhez legtöbbünk csak félig nyitott szemmel merészkedik. Ő a lélek peremén egyensúlyozók költője, azoké, akik nem férnek a világba, mégis mindent megértenek belőle. Mert Attila meg akart gyógyulni. Írt, kérlelt, visszahúzódott, fellobbant, felajánlotta a szívét — újra meg újra. Nem az volt a tragédiája, hogy őrült volt. Hanem hogy túlságosan ép volt egy torz világban.”
„A földön annyi a jó dolog, mért ne lennénk boldogok?” (A boldogság nyitott könyv, tessék olvassák, 1934(?)
Fotók: Krivosija Róbert